r.e.m. a szigeten

intro

az ember sose tudja, mire számíthat, de ez egy kitünő koncert volt. mindkét korábbi pesti koncertjükön kint voltam, a mostani inkább az elsőre hasonlított: gyorsan mentek a számok egymás után, semmi szómenés a szünetekben, rövidke szünet a ráadás előtt, előtérben a húzósabb számok - ezt a fajta koncertet szeretem én!

a koncert

az r.e.m. hosszú karrierje bőven ad lehetőséget régebbi számok játszására, meglepetések előhalászására is, szerencsére éltek ezzel a lehetőséggel, ha nem is estek túlzásba. mindjárt a legfontosabb: a régebbi dalok közül előkerült a begin the begin, a these days és a fall on me is, azaz az 1986-os life's reach pageant lemez első három száma! egy azóta is folyamatosan aktív zenekartól nagy dolog ez, nekem (mint rajongónak) egyenesen a koncert első csúcspontja volt, mikor belevágtak a begin the beginbe. a life's reach a banda első komolyabb válsága után született, határozott, feszes dalokkal és jó szövegekkel teli lemez, nagyon jól elő lehet kapni ma is a koncerteken, azzal együtt, hogy nem ezen szerepelnek a korai idők legnagyobb slágerei. (mondjuk életemben először ekkor éreztem magam öregnek, ahogy lelkesen énekelni kezdtem a szöveget, mindenki más meg állt körülöttem, mintha a szoborparkban lennék - később azonban, mikor ugyanennek a régi lemeznek a második trackje volt soron, a szöveg jóvátette ezt a kis bakit: "we are young despite the years".)

r.e.m.ekül felépítették a koncertet, melynek több fénypontja is volt, ezeket *fp-vel jelölöm a továbbiakban. a nyitó living well és a második what's the frequency alatt még kissé kásásan szóltak, de utána már cd-minőségben ment a koncert, stipe mindegy egyes szavát kristálytisztán lehetett érteni. a tar frontember ezúttal a zakó-nyakkendő páros mellett döntött és szerencsére nem festette ki magát olyan idétlenül, mint a legutóbbi turnén. ez persze majdnem mellékes, a lényeg, hogy kiváló arányban keverték a régi és új dalokat, kevés lassúra sok pörgös jutott, akadtak meglepetések - jó formában, jót zenéltek, ami egyben azt is jelenti, hogy nem kellett a kissé zsibbasztó politikai papolást hallgatni a számok közt. csak annyira kapott szerepet a politika a koncerten, amennyire kell: a dalszövegekben, a buta megmondástól messze elemelve, inkább kiállva valami mellett, mint tiltakozva valami ellen. (begin the begin, orange crush)


One I love 1 - ez jobban szól

felbukkant a let me in is, amiről fogalmam nem volt, hogy kurt cobainnek szól, ez pl. lehet érv a letöltés ellen, az embernek nincs meg a teljes borító:) a hangulatra nem lehetett panasz, a közönség (a begin the b kivételével) remekelt, nekem is sikerült levetkőznöm a hülye sznobizmusomat, hogy miért csak a slágereket éneklik a népek, én csakazértse... marhaság ez, mindenképp óriási dolog, ha xtízezer ember együtt végigénekli a 16 évvel ezelőtt született losing my religiont, aminek ráadásul elég hosszú a szövege és angolul van:) nem bántam, bár tudom: aki az ismerebb dalokon keresztül közelít az r.e.m.-hez, nem láthatja a banda másik arcát, az eredetit, ami igazi rajongóvá tett oly sok embert. a holdfogyatkozás szépen egészítette ki a koncertet, a közönség egy része felváltva fotózta a kettőt, az electorlite és a záró man on the moon alatt pedig pláne mókás volt a fogyó bolygót nézegetni.


One I love 2 - ezen jobban átjön a hangulat

összeállítottam egy tracklistet is, 23 számot sikerült előbogarászni a memómból, de lehet, hogy mást is játszottak (bár nem hiszem). a nyitó- és zárószám helye biztos, a köztük lévő sorrend azonban hozzávetőleges:

living well is the best revenge
what's the frequency, kenneth?
drive
bad day
the great beyond
begin the begin *fp
ignoreland
wake-up bomb
man-sized wreath
ignoreland
these days
the one i love *fp
supernatural superserious
imitation of life *fp
hollow man
let me in
electrolite
i'm gonna dj
orange crush *fp (együtt az előzővel)
horse to water
-----
losing my religion *fp
fall on me
man on the moon

az orange crush igazi koncertdal, most is jól sült el, de jó minőségű videót csak egy tavalyi dublini koncertről találtam:


Orange Crush, Dublin, 2007

outro

nővérem megfigyelése alapján azért oly jó a kispál ha az életbenje, mert a súlyos szöveghez vidám muzsika társul, a kettő ellentéte pedig speciális ízt eredményez. hát, valami hasonlót láttam én itt most: sok fiatal önfeledten énekelte együtt, hogy "imitation of life", szükőárról, hurrikánról meg hollywoodról.

az r.e.m.-re jellemző iróniával írtak egy dalt az ezredforduló előtti félelmek közepette (y2k, megvan?), stipe nagyon büszke rá, az első amerikai szám a 2000-es évről és feltűnően könnyed.

bár a kötelezőket nem lehetett megúszni, azért a lehető legkisebbre redukálta ezeknek a számát az r.e.m.: igazából csak a losingot és a man on the moont éreztem annak, viszont egy dal sem szólalt meg az upról, az around the sunról, illetve a life's rich előtti albumokról.