pooltúra #2

csak beszámolok már liverpoolról is, ha már oda mentünk!

az előző postban magasztalt megabusszal este 8-kor érkeztünk a városba, ahol mindannyiunk meglepetésére mediterrán hangulat fogadott: kellemes idő, enyhe szél, lányok spagettipántos ruhákban, miniszoknyában, mindenhonnan zene és üvöltözések hangja, nagy élet, nagy felfordulás. (később a város három egyetemének valamelyikén erasmuszos diákként tanuló spanyol lány egy kézlegyintéssel elintézte az egészet "engligh people..." - de élnének csak ők ilyen körülmények közt, egyből nem éjféltől négyig tartana a főműsoridő!)


liverpool:

• egy főre jutó kocsmák számában a világ élvonalában van
• szakadt kis város, de nem olyan életveszélyes, mint a felszínes legendákban (pl. futball faktor)
• meccsnapon komplett családok láthatóak mezekben, és nem feltétlenül a legnagyobb sztárok mezében (lásd: agger-tudatos dán szurkolók)
• van egy kétségbeejtően giga katedrálisuk, ami javarészt a két világháború idején épült, nyilván nők, gyerekek és idősek keze munkája által (vagy az evertonosok építették)
• nagy építkezés zajlik a kikötőben, 2008-ban az eu kulturális fővárosa lesz
• két központja van, a forgalmasabb kikötői részektől kissé távolabb van a belváros
• a fiatalok nem hallgatnak beatlest
• nagyon tökös kis reptere van
  
  
  

kezdjük a meccsel! nagy izgalmak közepette sikerült 3 jegyet szereznünk, kettőt a vip-páholyba, egyet a kopba. rövid töprengés után úgy döntöttem, barátnő menjen a kopba, legjobb útitárs és én a vipbe. háttér: barátnőm sose volt még focimeccsen, sehol - ennél jobb kezdés nem is létezhet számára; a biztonság miatt stadionon belül nem kell aggódni. odabent az első percekben csak néztem, hová csöppentünk: a lelátók mögötti klubhelységben sörözhettünk, ahol menedzserek tárgyalgatnak játékosokról, meg ilyenek. aztán persze ott is csak sok pénzért van minden, senki semmiről nem maradt le, azok jártak jobban, akik a kopban örjönghettek. döntésem helyessége igazolást nyert, regisztráltam megkönnyebbülten.
a meccs igazi rangadó volt, 1-1 az arsenallal, akik összességében előbbre tartanak, de a pool vezetett, és ha a fordulás utáni ziccereiből lő egy újabb gólt, akkor simán nyerhetett volna. sebaj, az iksz igazságos volt.
meccs után nagy nehezen visszaértünk a városba, beültünk egy kínaiba, ahol barbeque-rendszerben ment a vacsora, azaz fizettünk fejenként ... asszem hét fontot, kaptunk sört érte, aztán addig válogattunk a kajákból, amíg bírta a gyomrunk. az itthoniaknál változatosabb fogásokból válogathattunk, a nagy forgalom miatt minden fogás friss volt, meg úgy általában is finoman sütöttek/főztek. nagypapa koromban is emlegetni fogom, hejj!

az evésre amúgy is ügyeltünk, nem tudom, mennyire tértem ki rá az előző postban, a lényeg: korábban ettünk indiait (még londonban), mert olyan nem-pc módon úgy gondoltam, hogy a sok pakisztáni által az úgyis helyi kajának számít immáron. l'poolban pedig a kínai barbeque mellett igazi angol reggelit (kb. du. 4-kor, de ez nekünk nem jelentett problémát), útitársunk mindenféle csipszeket (including ecetes csipsz, fene az anglomán beleit), sok helyi sütit és napi kaját, otthonról hozott mesés biokekszet, meg egyszer a kikötőben valami olasz vagy olaszos ebédet, ha jól emlékszem.
a ser: londonban nem ittunk semmit. liverpoolban első nap talán egy pohár sör - megindultunk a lejtőn, nem volt megállás, másnap több, aztán már alig emlékszem, de az utolsó napon, hmm, az utolsó este sor került egy kocsmatúrára, melyet szállásadónk szervezett. helyi diáklegények mutatták az utat, ekkor hangzott el a fent citált "english people...", a szavaknak valódi értelmet adó hangsúly, egy unott "reménytelen" kíséretében. pedig nem volt ám rossz: beszélgetős rokkocsma; bilijárdozós klub; belül füstös, a kerthelységben nyugis valami, ahol kezdtem megnyílni odakünn élő honfitársam előtt és legnagyobb örömére beszámoltam neki az életben vívott változatos küzdelmeimről; végül zajos/táncolós izé, valami koktél, álmosság, amin nem tudok erőt venni, talán odakinn, a tiszta levegőn, igen, fel a lépcsőn, aztán uzsgyi haza busszal, a diákok, bevándorlók és alkalmi munkákból élők külvárosába, wavertree-be, ahol első este egy drogos srác téglával dobta meg a busz ablakát, a második sikertelen próbálkozása után szerencsére zöldre váltott a lámpa, elhúztunk - de később wavertree már majdnem barátságosnak tűnt, így álmosan meg már valódi menedékké nőtte ki magát, bár voltak kételyeim, hogy reggel ott leszünk-e a kellő időben a john lennon röptéren.




nos, igen. letisztult, fehér falak, nagy üvegfelületek, nem túl nagy, emberi léptékü terek, john lennon idézetek a falakon, áttekinthető szerkezet, minden helységből amennyi tényleg kell és nem huszonöntezer gagyishop, no meg gitár alakú kifutópálya - jó, ez azért nem, de liverpool reptere nagyon is klassz jelenség. gyk. az egyetlen reptér az általam látottak közül (mondjuk nem túl sok), ami szerethető: a kis méretei miatt tiszta és nem személytelen, jl-szobor és idézetek a gombafejűtől, aki ráadásul undisputed pop-ikon, fasza kis logó, az egésznek valahogy jó az összhatása.

mi maradt ki? hát a nagy katedrális, meg a tőle tíz perc sétára lévő modern templom, amit néhány éve fejeztek be és furcsa mód egyetlen hatalmas helységből áll, nincs értelme nevet adni neki, mert minden funkciót ez tölt be, a befogadóképessége felülmúlja a goodison parkét.
apropó: jártunk a stanley parkban, esküszöm aznap döntöttek az új stadion végleges helyéről. a környék utcáit kiürítik, nagyon furcsa látvány, én még semmilyen városban nem láttam ilyet. remek helyszín lehetne egy thrillernek.
a legjobb pedig, hogy a városban nincsenek turisták, így magyarok sem, mikor kértük a háromnapos bérletet, stílusosan hárman sereglettek össze, de így is hosszan tanakodtak, mire megkaphattuk. aztán minden helyszínen hasonló töprengés árán használhattuk a különben elegáns kis fekete lapkát. legalább valaki tesztelte 2008 előtt:)
albert dock: a kikötő humanizált része, nagy hajókkal a háttérben, sok múzeummal, étteremmel. sajna a hajózási múzeumot zárás miatt nem tudtuk végignézni, pedig... annyit leszűrtünk, hogy 1912 és '15 között három nagy hajótragédia történt (lusitania, empress of ireland, titanic), melyek mindegyikéhez köze volt liverpoolnak, pölö a titanicot üzemeltető társaság székháza a mai napig ott áll a parton, szép csíkos épület. az albert dokkban van még a tate galéria és a beatles-múzeum is, útóbbi igen szépen összeállított kiállítás, ehhez képest a duplájára bővül hamarosan. oztán a város erős érintettsége okán van rabszolgamúzeum is, szép dolog, a múlt tudás-alapú feldolgozása, ismeretterjesztés, nevelés tugedör. ahogy lenni szokott, utolsó este találtunk rá a legjobb utcára, a mathew (egy t-vel!) streetre, ami lényegében sétálóutca, kicsit közhelyes ilyesmit szeretni, de ez ott valahogy üditően hatott a sok lepukkadt rész között.
van viszont sok dolog, ami kimaradt és ami miatt simán visszatérnék ide: tate múzeum, merseyside, scouser, ami hirtelen eszembe jut e kései órán. jó volt itt lenni. tomorrow never knows