Arra gondoltam: én nem fogok itt megállni. A tengerbe akarok eljutni. Mert ha van ezen a világon valami, ami igaz, az ott van. Hát most itt vagyok, a tenger gyomrának legmélyén. Még élek, mert irgalom nélkül gyilkoltam, mert a társaim teteméről letépett húst eszem, mert a vérüket ittam. Rengeteg dolgot láttam, ami a partról láthatatlan. Láttam, mi is valójában a vágy és a félelem. Láttam felnőtt férfiakat elveszteni önmagukat, és újra gyermekké lenni. És láttam ismét átváltozni őket, ezúttal vadállattá. Láttam álmodni csodálatos álmokat, és hallottam életem legszebb történeteit, semmi-különös emberek mesélték, egy perccel azelőtt, hogy a tengerbe vetették magukat és örökre eltűntek.

(...)

És igazából csak az menekül meg, aki soha nem volt veszélyben.

Alessandro Baricco: Oceano mare